I. Konstantin római császár rendelte el 321. március 7-én, hogy a dies Solis Invicti vagyis a vasárnap legyen a pihenés napja. Ez minden állampolgár számára előírta a vasárnap pihenőnapként kezelését, ebbe a keresztényeket is.
Mindez messze túlmutatott saját magán, hiszen jelentős hatást gyakorolt a vallási és társadalmi gyakorlatra. A vasárnap kijelölése ráadásul komoly kérdéseket vetett fel az állam és egyház viszonyában, s feszültséget keltett más vallásokkal, felekezetekkel, ahol más nap volt a kiemelt fontosságú.
A vasárnap lett a pihenés és istentisztelet napja, hiszen a törvény kimondta, hogy minden bírónak, városi embernek és iparosnak pihennie kell. Azoknak a keresztényeknek, akik korábban a szombatot szent napnak tartották, most vasárnapra kellett váltaniuk.
A vasárnap viszont a pogány kultúrában jelentős nap volt, így ahhoz igazították.
Később aztán az Úr napja lett, bár a Bibliában nincs szó arról, hogy a hetedik nap a vasárnap kell, hogy legyen.
